Olyan világban élünk, amiben szükségességét látjuk, hogy követőkké váljunk, és hogy minket is kövessenek.. Ezért aztán nagyon "trendik" szeretnénk lenni, és ezért mindenre képesek vagyunk. Felveszünk és elhagyunk szokásokat, csupán csak azért, hogy mondhassuk, hogy "mi is"...
33 évvel ezelőtt, amikor úgy éreztem, hogy nem akarok húst enni, mindenki ferde szemmel nézett rám, hogy "ez megbolondult". Pedig csak követtem a bennem megszólaló erőt.. S ugyanígy tettem, amikor 7 évvel utána szépen lassan visszatértem a vegyes étkezéshez. Most viszont lassan mindenki vegán, még akkor is ha semmi meggyőződés nincs az elhatározása, és felvett szokása mögött. Minden második ember ételallergiás, és aranyáron vannak a "mindenmentes" termékek, mert úgy is megveszik őket... No nem azért, mert ennyire jók, hanem mert divattá vált. Nincs azzal semmi baj, ha valaki figyel az egészségére, de amikor a valami nem is az, aminek látszik, akkor azt kérdezem magamtól: megéri? Ha mindentől mentes, akkor mi is van benne? nem minden jó a szervezetünknek, ha a csomagolásán az van ráírva "fitt".. Tisztában vagyok azzal, hogy milyen gond és teher egyes élelmiszerekre való allergia és intolarencia, mert nekem is, és a családom tagjainak is vannak sajnos ilyen problémáink, de ettől még nem ez határoz meg, és szívesen elhagynám, ha lehetne.. Azt nem értem, hogy egészséges embereket mi vesz rá, hogy egy facebook poszt, vagy az "internetet doktor" javaslatai után válasszon magának egy felvett betegséget vagy bebeszélje magának azt, amit más szívesen elhagyna ha tehetné.. Például, aki nem cukorbeteg az miért eszi-issza az édesítőszereket, vagy aki amúgy kétpofára zabálja (vagy zabálná) a húst, akkor miért játssza meg magát, hogy vegán, és "világbéke".. A legcifrább esetem talán az volt, amikor egy hotelben voltam chef, és az egyik vendég elég érdekes "kihanemén" hepciával kijelentette, hogy ő "vegetáriánus, és csak a minőségi halat eszi meg". Látszólag teljes nyugalomban válaszoltam, s elmagyaráztam, hogy ha megeszi az állatot, akkor nem lehet vegetáriánus, és miközben legszívesebben jól megmondogattam volna neki, teljes szívvel, kedves szeretettel biztosítottam róla, hogy kínálatunkban megtalálja, amire vágyik. Ezután láttam, hogy a svédasztal kínálatról simán viszi-eszi a húsételeket, de szíve-joga mindenkinek, hogy mit tart és mit mutat magáról... Csodálatos az egészségtudatos étkezés és életvitel, de az alakoskodást utálatosnak tartom.
Szakácsként 1987- től foglalkozom vegetáriánus étkezéssel és a reform konyhával, s az elsők között Magyarországon a vendéglátás színterén is... Ahogy írtam, volt, amikor sok éven át nem ettem húst és nem hiányzott, sőt.. nagyon jól megvoltam nélküle, mert valószínű akkor az kellett az egészségemnek. Viszont, amikor már átkattant bennem valami, és újra kívántam a húst, akkor fogyasztottam és fogyasztom most is. Nem az a lényeg, hogy eszel e vagy nem, hanem hogy harmóniában vagy e önmagaddal, mert a környezeteddel csak is akkor tudsz szimbiózisban élni, ha benned sincs zavar.. Szeretni és élni, ahogy főzni és enni is csak is szenvedéllyel érdemes. Az étel azért van, hogy tápláljon és, hogy örömöt leljük benne, hiszen akkor nem alkotott volna Isten ízlelőbimbókat... Maradjunk önmagunk, és ha eszünk ha nem, tegyük azt jó lélekkel, másokat tiszteletben tartva.. Ha meg betegségből elhivatottságból kell kerülnünk valamit, akkor azt tegyük úgy, hogy azzal ne kérkedj, s ne akard másoknak azt sugallni, hogy te különb vagy nála..
Igyekszem majd ezután, itt a blogomban még több húsmentes ételreceptet is közölni, de most egy olyan egyszerű , de nagyszerű húsos étel receptjét osztom meg, amit eddig, ha bárhol elkészítettem, mindenki megnyalta a szomszéd ujját is, - na jól van, csak viccelek.. talán ilyen étel talán nincs is, ami ennyire perverz dolgokra ösztönöz.. Ha van, akkor szóljatok és megyek a szomszédba! :) - A vidámság fél egészség!
Baconos-hagymás sertés karaj
Hozzávalók: Személyenként 2 szelet fél cm es sertés karaj, 1 közepes fej hagyma, kb. 7-8 dkg húsos főtt császár szalonna, 1 púpozott evőkanál étkezési keményítő ( elveteműlteknek lehet helyette 1 csapott evőkanál liszt is), egy evőkanál sertészsír, só, bors, kömény.
A sertéshús szeleteket kissé klopfoljuk, de ne vékonyítsuk el. Enyhén sózzuk, és megszórjuk kis őrölt borssal és őrölt köménnyel. Lefolpakozzuk, és elkészítjük a hagymás-szalonnás feltétet rá. A Vöröshagymákat megtisztítjuk és kisujjkörömnyi nagyságú kockákra vágjuk, ahogy a szalonnát is. A szalonnát e fele zsiradékban kissé megpirítjuk egy nagyobb serpenyőben. Majd hozzáadjuk a hagymát és kissé sózzuk,(vigyázzunk a sóval , mert a szalonna is tartalmaz sót, és a húst is sóztuk.) ízlés szerint lehet kicsi borsot ebbe is tenni. Fedő alatt félpuhára pároljuk. Levesszük a fedőt és megszórjuk a keményítővel, és elkeverjük és adagonként fél dl meleg vizet öntünk rá, és gyorsan kevergetve besűrítjük, hogy massza állagú legyen. Fedő nélkül hagyjuk hűlni.
Bekacsoljuk 160 fokra a sütőt, és a maradék zsírral kikenjük a tepsit, majd az elkészített húsokat egymás mellé elhelyezzük benne. A közben kissé kihűlt masszát evőkanállal halmokban elosztjuk a húsok tetején. Fontos, hogy várjuk meg, amíg teljesen kihűl így a húson a massza, és csak azután tegyük be a sütőbe. Szép pirosra sütjük. Amikor megsült egy nagyon kevés vizet öntsünk a húsok közé, így nem szárad ki a hús, és a tetején ropogós marad közben a szalonnás hagymás feltét. Elkészíthetjük csirkemellel, de sertés tarjából is, de sajttal, illetve fokhagymával dúsítva is, de én így egyszerűségében ajánlom, mert néha a kevesebb több!
Jó étvágyat kívánok!
Szeretettel: Chef Sandroz (Rózsa Sándor)
Próbáld ki, és oszd meg velem a végeredményt egy fotóval prezentáld, írd le a tapasztalataid. A beküldők között, év végén értékes nyereményeket sorsolok ki.
Nézz be hozzám máskor is, új tartalmakkal találkozhatsz.
Keress meg az Instagramon, Facebokoon Egy Szív Egy Lélek néven megtalálsz.
Látogasd meg a keresztény lelkiségi Szívvel-Lélekkel blogomat is, amit más tartalmakkal együtt a honlapomon keresztül könnyen elérsz. A honlapomhoz kattints ide
*A blogokban szereplő fotók eredetije vagy saját készítésű. A fotók és az írások, vagy azok részletei mindennemű felhasználása csak előzetes írásos engedéllyel és a forrás pontos megjelölésével lehetséges. A bejegyzések megosztása az eredeti bejegyzés linkjével lehetséges.
Vannak ízek, amikre némelyek felcsigázottan, egyesek viszont viszolyogva reagálnak. Személy szerint én sosem szerettem a csípős ételeket. Édesapám kegyetlen erős paprikákat termelt, saját magokat szedett a termésről, és minden évben azt vetette el, így mindig volt friss, vagy szárított, vagy sóval tartósított. Sosem felejtem el, amikor egyszer anno gyerekkoromban, a friss erőspaprika fogyasztása közben, véletlenül azzal a késsel vágott nekem kenyeret, amivel előtte a paprikát szelte fel. Máig emlékszem rá, hogy levegőért kapkodtam és a fejem bőre is viszketett-lángolt tőle sokáig. Most sem bírom az erős-csípős ízt, viszont némely ételhez kimondottan illik, és azzal együtt kedveltem meg. Legjobb, ha saját magunk készítjük el az csípős paprika darálékunkat. Én kellemesen csípősre szoktam készíteni, ezért 50 % erős paprikához 50% édes paprikát is felhasználok. Az a jó ha színében is megtartjuk ezt az arányt. A zöld és a piros paprikákat vegyesen használjuk fel. Megmosom őket, lecsepegtetem és ledarálom apróbb lyukú húsdarálón. 1 kg paprikához 10-15 dkg sót keverek és kb 10-15 dkg vöröshagymát is ledarálok bele, és lassú tűzön addig forralom, amíg el nem fő a vize, amit enged közben. Ekkor tiszta száraz üvegekbe töltöm, és száraz dunsztba tartom egy napig, majd elkészítés után a hűtőben sokáig eláll. Nem kell hozzá tartósítószer. A csípős tojásos csirkelevesnek ez a paprika-darálék az egyik alkotó eleme. Természetesen az ajánlott leves elkészítéséhez a bolti csípős paprikakrém vagy "Erős Pista" is megfelelő.
A napokban eszembe jutott anyukám, és hogy miképpen készítette el a "tócsit", és úgy megkívántam. Szinte éreztem a számba azt az ízt, és beindította a kreativitásom. Találtam otthon édesburgonyát, amit ideje lett volna elhasználni, így egyből több ötlet is megfordult a fejembe. Kicsit leültem és vettem pár mély lélegzetet, és kitisztult előttem, milyen is legyen az az édesburgonyás "anyu féle tócsi". Amúgy mi mindig tócsinak hívtuk, és nem tócsninak, és anyu palacsinta nagyságúra sütötte. Szóval ezzel a módszerrel, de egy rakott verziót készítettem a következő módon: 


Kelkáposztás-sajtos csirkemell rolád


Ha valaki megnézi az étel elkészítéséről készült képeket, megérti, hogy miért ez lett a neve. :) Persze szeretem a viccet, a nevetést, ami azt mondják fél egészség... így ez a mókás elnevezésű étel, akkor duplán egészséges. Könnyen elkészíthető és kiadós, tartalmas ebéd, ami csak a töltelékében hasonlít a hagyományos töltött csirkéhez.
A csirkemelleket a képen látható módon formázzuk. Nézzük meg, hogy nehogy legyen benne csontszilánk, vagy porc darab. A fél csirkemellet a sima felével felfelé fordítjuk a deszkán, és középen egy éles késsel ejtünk egy bemetszést. vigyázzunk hogy a metszés ne csússzon túl a széléig , és ne érjen le az aljáig. a képen látszik... Na a nevét innen kapta :)
A húst kicsit besózzuk kívül és belül is. Egy kiolajozott tepsibe tesszük őket, úgy, hogy a vágás felfelé álljon. Amíg kicsit hagyjuk, hogy átjárja a só, elkészítjük a tölteléket. A zsemléket hideg vízben beáztatjuk. Amíg ázik, addig összevágjuk apróra az újhagymát, a petrezselyemzöldet. Kinyomkodjuk a beáztatott zsemléből a vizet, hozzáütünk egy egész tojást, ráreszeljük a fokhagymát, hozzáadjuk a májkonzervet, és az újhagymát, fűszerezzük majoránnával és sóval ízesítjük. Összedolgozzuk a tölteléket. A sütőt bekapcsoljuk 160 C°ra előmelegítjük. 

Eltelhet sok évtized, de az ember emlékszik gyerekkorának ízeire és vissza-vissza derengenek a hozzá kapcsolatos emlékek. Ezzel arányosan az emlékek előhozzák bennünk azok hiányát is, akik szeretettel teli gondoskodása folytán ízlelhettük az adott ételeket... A pünkösdi ünnepek után maradt pár szikkadt zsemle, a hűtőben meg volt 2 cs. túró, és eszembe jutott Édesanyám túróval töltött zsemléje, s kicsit belesajdul a szívem is, hiszen már több mint 20 éve, hogy már nincs velünk e földi létben. Az Ő emlékére osztom meg egy rendkívül egyszerű, de nagyon finom édességet, ami akár egy tartalmas levessel főételként is megállja a helyét. 


A következő ételrecept főzés közben jött ötletből született. A családban mindenki szereti a spagettit bárhogyan.. Sokszor készítünk cukkiniből is ételt, és mivel éppen volt a hűtőben, és már megettük volna a spagettit is, így nekiálltam, hogy cukkinivel készítek valamilyen spagettit. De a spagettiről eszembe jutott a Vadas mártás is, ami szintén nagy kedvenc, így a pikáns mustáros ételek is gyakran készülnek a konyhánkban. Nekem csak össze kellett rakni mindezt a fejemben. Az eredmény az lett, hogy nagyon gyorsan elkészült és még gyorsabban jóízűen el is fogyasztottuk ebédre :). 

Gyerekkorom egyik kedvenc étele a Tócsni, mi valamiért "tócsinak" neveztük. Ez az étel egyszerű, olcsó és mégis nagyszerű s tradicionális, hiszen már a nagyanyáink is előszeretettel készítették. Alap hozzávalója a burgonya, amit szinte minden családi háznál megtermeltek, Édesanyám "tócsija" palacsintasütőben és házi aludttejjel készült, és palacsinta formájú is volt, amit háromszögre hajtott és tejfölt tettünk rá. - De ahány ház, annyi szokás, és pont ezért olyan népszerű még ma is, mert rengeteg változatban készíthetjük el.

Ránézünk a naptárra és látjuk tavasz van, de kinézünk az ablakon és odakint meg inkább ősz és tél. Ebben a furcsa időjárás közepette újratervezés kell, és kirándulás helyett, lehet, hogy a színeket egy jó étellel kell behozni az életedbe.. 


Néha olyan ötleteim vannak, hogy saját magam is meglepődök. Ez az étel is majdnem csak elmélet maradt, mert elsőre elvetettem az ötletet, de mivel nem csak kreatív, de bevállalós is vagyok, hát elkészítettem úgy, ahogy "megálmodtam". Szóval hátrányból indult, mert előítélettel voltam a saját ötletem iránt, de a végén mégis nyerő lett. A végeredmény egy kiadós és olcsó, de nagyon finom vegetáriánus étel. Szeretettel ajánlom!

