Egy új recept megszületése nálam legtöbbször spontán és erőfeszítésmentesen zajlik. Szeretek kísérletezni, és kreatívan hozzáállni egy élelmiszerhez, egy helyzethez... Számtalanszor megtörtént, hogy egy alapanyag hiánya vezetett arra, hogy egy új ételt kreáljak, mert át kellett hidalni valami problémát, helyettesíteni kellett valamivel a hiányzó hozzávalót,vagy mert mielőbb fel kellett használni valamit. - A mai receptem is  ilyen okok miatt született. A családi kertből rengeteg cukkinit kaptunk az étterembe, és nem igazán volt helyünk tárolni, és azt sem akartuk, hogy megrothadjon, tehát egyszerre hiányzott a hely (tér) és az idő tényező... de közben ott volt a "VAN", a bőség is jelen. 

Hiszem, hogy minden nagy dolog valami hiánnyal kezdődik. S a bőségnek az ínség nem az ellentéte, hanem az előszobája. Az élet minden területére igaz ez a megállapítás, szinte törvényszerűség... Éppen ezért nem szabad kétségbe esnünk, ha kihívások elé állít minket az élet...

Engem mindig motiválnak az ilyen helyzetek, és Ilyenkor születtek meg a legjobb ötleteim.

Ismerőseim és törzsvendégeim régóta "rágták a fülemet", hogy írjam le azt a sok egyedi saját ételreceptemet, amiket nagy szeretettel kóstoltak, fogyasztottak évtizedekig az éttermemben és később a munkahelyeimen, vagy vendégségben. Most ez a hiány megérlelte, és a világi helyzet is így hozta, hogy eljött az ideje az írásnak.

 - Minden időszaknak meg van a maga szépsége! Csak meg kell találni mindenben az értéket. 

Annak ellenére, hogy én is nehéz életszakaszon megyek át, megpróbálok alkalmazkodni és valami jót kihozni belőle. Például most minden adott, hogy egy nagyobb platformon online főzzek, és ne csak a barátoknak, a szakács tanulóknak, kollégáknak adjam át a tudásom, hanem kiadva magamból közzé tegyem, s aki akarja, fogadja.. - Tény, hogy jó sokat kellett rá várni, de talán nem véletlenül alakult így. Amikor belefogtam a blogírásba, nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid idő elteltével ilyen népszerű lesz, és hogy ennyire élvezni fogom. Persze, hogy jólesik az elismerés, hiszen ha az ember beleteszi, amit tud, akkor a sikernek is jó az íze.. Én a tudásom, az oda szánt időm és a szívem-lelkem is adom, és csak reménykedek, hogy értékesnek találják. Persze ott motoszkál bennem, hogy nem ugyanazt a hatást éri el most így a cyber térben, mintha akkor tettem volna közzé,  amikor a semmiből életre keltek.  - Lemaradtam volna valamiről?.. Nem hiszem! De lehet, hogy ha 25-30 évvel ezelőtt vonultam volna önkéntes "karanténba" megírni pár szakácskönyvet, most a mosolyom is teltebb lenne :) . De így utólag visszagondolva, semmi esélye nem volt annak, hogy mindazon ételek, amik nap, mint nap a konyhámból kikerültek, és a vendégek által közkedvelté váltak, akkor egy könyv lapjain is visszaköszönhessenek. Egyszerűen akkor az időnek voltam híján, és bőségesen volt a feladat. Persze ettől még elgondolkodok néha, hogy milyen nagyot szólt volna akkoriban a REFORM KONYHÁBAN szerzett tudásom átadni nagyobb fórumokon.. Mert a 90 -es években némelyik alapanyagot éppen, hogy "felfedezték", s a boltokban sem lehetett kapni őket, és kísérletezni kellett vele, hogy mire is tudnánk felhasználni.. most meg mindenki által ismertek, és egész TV csatornák és internetes oldalak milliói ontják a recepteket magukból. Ezért is fura viszontlátnom egy-egy olyan ételreceptet a közösségi oldalakon mások által megosztva, amit anno úgy álmodtam meg a semmiből, és saját magam kreáltam és kísérleteztem ki, ugyanakkor mostanra már annyian megírták saját verziójukat, de én meg nem... Az életem nagy részét a konyhában töltöttem, s abban a kevés szabadidőmben már nem vágytam e témával foglalkozni, hiszen annyi minden más is érdekelt.. Azért kerítettem e recept elé ilyen nagy "feneket", mert most, hogy írom a saját receptjeim, kíváncsiságból párszor rákerestem az interneten, hogy ha beírom a keresőbe a kiválasztott megosztani kívánt ételreceptem, az mit dob ki, mit talál.. Elképedtem, hogy milyen mennyiségben vannak jelen az interneten a főzéssel kapcsolatos írások oldalak, és hogy jó pár saját receptemhez totál hasonlók is találhatók köztük. Hát a fentieket figyelembe véve talán érthető, hogy dolgoznom kellet rajt, mire megemésztve a lelkemben, rájöttem és kimondtam, hogy: - De nem tök mindegy. Azok olyanok, amilyenek..ez meg az enyém. Évek, évtizedek óta már készítem, fogyasztják és szeretik. Nem múltak el nyomtalanul az évek. A lehetőség most ugyanúgy előttem van, így próbálom megragadni, és erre biztatok mindenkit.. Ne azon szomorkodj, hogy mit nem tudsz megtenni ebben a helyzetben, hanem hogy mire ad lehetőséget... Mit üzen neked ez a helyzet?!  - nekem most ezt hozta...

Ha belegondolok, alábbi ételreceptem is a nagymamám ihlette, aki isteni finom "tócsit" sütött. És nagyon sokféle tököt termesztett a kertjében. Ő motivált, amikor kb. 30 éve azon kísérleteztem, hogy milyen zöldségekkel, és más alapanyagokkal tudnám dúsítani ezt a hagyományos ételt, hogy egészségesebb, és a reform konyhába illő étel legyen belőle. Több variáns után a cukkini győzött, és később aztán bővült a zabpehellyel és a magokkal. 

Zabpelyhes cukkini lepény magkéreggel  

Hozzávalók: (3-4 személyre)

30 dkg cukkini, 40 dkg burgonya (hámozva 30 dkg), 10 dkg apró szemű zabpehely, 1 db tojás, 1 db újhagyma, 5 dkg vegyes mag (tetszés szerint : lenmag, napraforgómag, tökmag, szezámmag), fél dl étolaj, 1 teáskanál só, csipet őrölt szerecsendió, kevés őrölt bors 

A magokat összeaprítjuk és egy tányérba öntjük. Az újhagymát vékony karikákra vágjuk. A burgonyát meghámozzuk, megmossuk és az apróbb lyukú reszelőn lereszeljük egy tálba. A nagyobbik lyukú reszelőn hozzáreszeljük a cukkinit, beleütjük a tojást, sóval, borssal és szerecsendióval és az újhagymával ízesítjük és a zabpehellyel együtt összeállítjuk egy masszává, és a tálban lelapítjuk. Így segítjük elő hogy gyorsan magába szívja a nedvességet a zabpehely. Feltesszük a serpenyőt közepes lángra a tűzhelyre és felforrósítjuk. Éppen ennyi idő kell a zabpehelynek, hogy megpuhuljon. Sem több, sem kevesebb nem jó. 

A forró serpenyőbe beletesszük az olajat, és kicsit megnedvesítjük a tenyerünk és a masszából a kezünkben fasírtszerű golyót formázunk, kicsit ellapítjuk , és mindkét oldalát a vágott magokba forgatjuk. Majd egyből a meleg serpenyőbe rakjuk egyiket a másik után, de ne túl szorosan. Igyekezzünk minél gyorsabban, hogy a sülési idő ne legyen olyan eltérő. Amikor megpirult az egyik oldala, akkor megforgatjuk őket és rátesszük a fedőt, hogy ne csak piruljon, de meg is főljön. Ha a másik oldala is megpirult, levesszük a fedőt és így pirítjuk még egy kicsit (fél-fél percig) mindkét oldalát, hogy a magkéreg ropogós legyen rajta. Egy tányérba rakott papírtörlőre szedjük a lepényeket, és azonnal fogyasztható. Bármilyen körettel vagy főzelékkel, mártással is finom, de húsokhoz köretnek is kiváló!  Kövessétek az útmutatást és a sorrendet és a végeredmény biztos sikert arat.

Gyorsan elkészül és nagyon finom!

Jó étvágyat! Chef Sandroz (Rózsa Sándor)

Próbáld ki, és oszd meg velem a végeredményt egy fotóval prezentáld, írd le a tapasztalataid. A beküldött fotókat az Instagram oldalamon megosztom, a fotót beküldők között, év végén értékes nyereményeket sorsolok ki.  

Nézz be hozzám máskor is, hetente kétszer új tartalmakkal találkozhatsz.

Keress meg az Instagramon, Facebokoon Egy Szív Egy Lélek néven megtalálsz. 

Látogasd meg a Szívvel-Lélekkel blogomat is, amit más tartalmakkal együtt a honlapomon keresztül könnyen elérsz. A honlapomhoz kattints ide

*A blogokban szereplő fotók eredetije vagy saját készítésű, vagy a www.pixabay.hu oldalról származik A fotók és az írások, vagy azok részletei mindennemű felhasználása csak előzetes írásos engedéllyel és a forrás pontos megjelölésével lehetséges. A bejegyzések megosztása az eredeti bejegyzés linkjével lehetséges.  )